Negyedik rész: Elmegyek

Magány. Ezt érzem most. Tessa és én sosem veszekedtünk ennyire. Vicces , hogy a vita Diego miatt robbant ki. Ó igen , Diego. Ezen a téren Tessnak nincs igaza. Szeretem és tudom , hogy ő is.
Diego karjaiba rohannék? Talán. De most szükségem van rá. Mellettem kell lennie.
Az arcom könnyek áztatják és épp a konyhába igyekszem anyához.
-Anya!-szólítom meg.
-Igen Sarah?-meglepetten fürkészi az arcomat.- Te sírtál?
-Menni akarok-ezzel a válasszal kerülöm ki anyám kérdését és megtörlöm az arcomat.
-Hova?-látja , nem kéne kérdezősködnie
-Az akadémiára. Már holnap.
-Rendben.. Akkor szólok Magnusnak , hogy este nyithatna egy portált Idrisbe. Csomagolj , este nyolckor indulsz!
-Rendben.. akkor megyek pakolni.
-Mi a baj?-aggódik , hallani lehet a hangján.
-Megyek pakolni -ismétlem meg az előbbi kijelentésem- Szia anyu!.és már rohanok is fel a lépcsőn.
Elmegyek. Pedig nem akarok , de most ezt érzem a legjobbnak. Talán tényleg király hely. Ki tudja? Nem jártam még Idrisben sem. Nem tudom milyen. Lehet szép , de lehet egy ocsmány valami is. Bár apu szeret ott lenni. Lehet én is szeretni fogom? Ki tudja.. talán
Ahogy a közös szobánk ajtaja elé érek megtorpanok. Mindig én voltam az ügyetlen , határozatlan , szerencsétlen kislány.
A szobába belépve rengeteg érzés kavarog bennem. Most vagy soha. Megfogtam a legnagyobb bőröndöt amit találtam és pakolni kezdtem. Tényleg elmenekülök innen?..
-Sarah-hallottam meg Diego hangját.
-Igen?-folytatom a pakolást rá sem nézve.
-Utánad fogok menni-jelentette ki.
-Nem vagy olyan szerencsétlen , hogy téged is odaküldjenek-elnevettem magam. Mégis hogy gondolja?
-Sarah. Az Akadémiára tehetsége árnyvadászokat küldenek. Tehetséges vagy , de magad sem veszed észre a benned rejlő erőt. Ne foglalkozz senkivel , csakis magaddal! Fel a fejjel !
-Ígéred , hogy ott találkozunk?-felé fordultam.
-Ígérem. De neked is meg kell ígérned valamit!
-Mit?
-Mindig mellettem leszel-éreztem , ahogyan lángba borul az arcom.
-Ígérem.
Ezt követően még egy konzultáció volt hátra Magnussal. Az Intézet kellős közepén álltam. A kezemben a bőröndöm és előttem az új életem.
-Készen állsz Sarah?-kérdezte Magnus.
-Készen-feleltem egyhangúan.
-Vigyázz magadra Kicsim!-szólt anyu.
Megértően bólintottam , majd a kapu elé sétáltam. Tessa a lépcső mögött állt. Sírt. Egy ördögi mosolyt villantottam felé , majd átléptem a kapun.


‪#‎Sarah‬

U.i.: Tessa szemszögét itt megtalálod-----> http://herondalefamilyth.blogspot.hu/