2016. február 7., vasárnap

Második rész: Kevés vagyok Diego...

Felé fordítom a fejem. Ez csak Diego. Rámosolygok és telje figyelmem neki szentelem.
-Szia! -mosolyog rám kedvesen
-Heló.
-Az ichor nagyon durván sebezte meg Sabinat.. De szerencsére anyukád ott volt , hogy segítsen neki..
-Láttam a történteket -vágtam rá , jelezve , hogy nem igazán érdekel a téma.
-Túl gyakoriak a támadások és ez nincs rendjén -látom vette a lapot-Rés lehet a Földet övező burkon -valami amiben igaza van.
-Igen , az ózon tényleg lyukas. Ezért történik a globális felmelegedés. Lehet hogy 100 év múlva London lesz maga Hawaii!
-Sarah Herondale! Ha valamit , legalább ezt vennéd komolyan! -förmed rám. Látom mérges.
-Ha érdekelne is , én ehhez kevés vagyok Diego.
-Sarah erősebb vagy , mint gondolnád! Egy igazi Herondale vagy! Szép , okos , ügyes és erős. Kell ennél több? -kérdezi.
-Anyáék el akarnak küldeni az akadémiára.. -vágom rá szomorúan.
-Tessék!? -hangja egy oktávot ugrik , ezzel megsértve hallójárataim.
-Tessa még nem tudja , de én.. Én félek. Nem akarok elmenni. Tessa taníthatna , de anya nem akarja. Nem tudom mit tehetnék.
-Talán beszélned kellene a szüleiddel..
-Szerinted nem próbáltam!?-emelem meg a hangom- Szerinted nem ellenkeztem Diego!? Utálom anyámat , utálom apámat. Egyedül Tessa van nekem.. Nem akarok elmenni -arcomat egy könnycsepp szánt végig , amit Diego töröl le.
Finoman megfogja az államat és maga felé fordítja arcomat. Közelebb hajol és gyengéd csókot lehel ajkaimra.
Megcsókolt.
Diego megcsókolt.
És én viszonoztam.
Lassan húzódunk el egymástól.
-Nem akarok menni -a hangom szinte suttogás , én is alig hallom.
-Nem akarom , hogy elmenj -tenyerével közrefogja arcomat és rám mosolyog.- Ha rajtam múlik nem is fogsz.
-Ugye tudod, hogy sosem kedveltelek?-kérdezem felvont szemöldökkel.
-Ugye tudod, hogy magadnak hazudsz? -kérdez vissza vigyorogva.
-Hazudik a halál!-felcsattanok.
-Pedig a halál megtéveszthetetlen kedves Sarah -a vigyora olyan ördögi. Hidegség fut át a testemen.
Figyelem, ahogy Diego lassan eltűnik a távolban és én egyedül maradok. Egyedül, mint a kisujjam.
Lassan tápászkodom fel ülőhelyzetemből. Nem hiszem el... Megcsókolt. Diego tényleg megcsókolt.. Ha ezt Tessa megtudja..
‪#‎Sarah‬

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése